egyszercsak ott voltunk. volt nyűglődés, meg kiborulás, meg bimbi, meg "köcsögGPS", de aztán leértünk, és az valami varázslatos volt. álltam a Kis Duna partján, néztem a fényeket, éreztem azokat a semmihez sem hasonlítható illatokat, amelyeket csak folyóparton érez az ember. aztán jöttek a fiúk, huppanás a motorcsónakba, tárlatvezetés - ahogyan Panka fogalmazott -, majd a Duna közepén lehorgonyoztunk, és egy hosszú, nevetős, fröcskölős, szikronúszós, naplementés késő délutánt-estét töltöttünk együtt. mi, és a szúnyogok... :)
köszönöm.
2009.07.17. 00:03 taskaradio
5 komment
jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok jó fej vagyok.
mert muszáj.
2009.07.15. 17:54 taskaradio
Szólj hozzá!
most ezt olvasom:
"- Ma rossz napom van - mondtam. - Könyörülj rajtam!
Natasa felállt. - És még te akarsz nekem szemrehányást tenni Elisa Whymper miatt! Te, azzal a híres szerződéseddel!
- Miféle szerződéssel?
- Hogy ne okozzunk fájdalmat egymásnak. Hogy azért vagyunk együtt, hogy kölcsönösen segítsünk egymáson, hogy megszabaduljunk a régi históriáktól! Istenem, milyen szépen elmagyaráztad mindezt! Remegve, mint a bárányok a vihar után, úgy menekültünk egy mérsékelt szerelembe, hogy begyógyítsuk a sebeket, amelyet mások ütöttek rajtunk!
Körbetáncolta a fürdőszobát. Csodálkozva néztem rá. Honnan szedte egyszerre mindezeket a félig elfeledett, ostoba dumákat? Ilyesmivel kezdődik mindig valami érzelmi kitörés. Meg voltam győződve, hogy így ezt nem mondtam, ilyen buta nem lehettem. Inkább az ő egyéni reagálása volt ez, és valószínűleg az ok is, amiért belementem vele ebbe az egész ügybe. De nagyon hamar arra kezdtem gondolni: tudom, hogy részben mégis igaz, még ha bevallani nem akarom is. Ami meglepett, csak az, hogy Natasa olyan pontosan tudja."
Erich Maria Remarque: A paradicsomban is ott a pokol
2009.07.14. 11:35 taskaradio
Szólj hozzá!
akadnak helyzetek, amiken nem tudsz, és valójában nem is akarsz változtatni. ezért van az, hogy mások szemében kuszának és határozatlannak tűnsz, hogy minden egyes nap másképp értékeled magadban a történteket. a felettes éned ugyanis folyamatosan beint, nem érdekli, hogy bázisra vágysz, nyugalomra, hogy összeszedetten akarod kezelni a dolgaidat, hogy folyamatosan felülbírálod magad annak reményében, hogy ez a legutóbbi most már tényleg a valós véleményed tükrözze majd.
persze önző és egoista disznó vagy. akinek korai minden egyes újabb lépés. aki éppen csak a víz színén szeretne maradni, nem akar hosszú távot úszni, nem akar vizibalettozni, csak lebegni akar a felszinen, és élvezni, hogy rendezett az élete. amikor bevillan, hogy létezhet más alternatíva is, pillanatokra elfog a vágy egy párhuzamos univerzum iránt, amiben minden sokkal csillogóbb és fényesebb, legalábbis egyszerűbb, de pontosan tudod, hogy a saját realitásod az igazi.
szóval igyekszel megfelelni a saját és mások elvárásaidnak. több-kevesebb sikerrel.
