olyan, mintha sereghajtó lenne. kezében az ostor, vagy mittudomén a duplalövetű puska, nagyot dörrent a levegőbe, és újra meg újra megvívja ugyanazokat a végeláthatatlan csatákat. amelyeknek semmi értelme. tényleg semmi.
neki sem lehet könnyű. életet akar lehelni egy régen halott dologba. vérfrissítést, változatosságot, megújulást akar, de a módszerek hibádzanak. nehéz lehet az arany középutat megtalálni, de muszáj ráakadni. másképpen nem megy.
hiszen... ha elbukik... lázadás lesz, sutyorgás lesz, elégedetlenség lesz, és akkor majd újra fel kell ülni a ló hátára, és csattogtatni az ostort, vagy mittudomén a duplalövetű puskát. és kezdhet mindent elölről.
2008.02.01. 11:01 taskaradio
Szólj hozzá!
még nem voltam ilyen helyzetben, de egyre inkább asszem, hogy a pasimat igen komolyan zavarja, hogy míg én pár éve kb. ugyanannyit keresek, addig neki kezd bejönni az élet.
nem akar róla beszélni, kerüli a témát, de ott van a szemében, egyszerűen tudom, hogy ezt gondolja, de nem akar megbántani azzal, hogy az orromra köti. persze az is lehet, hogy paranoias vagyok. de nem hiszem. ilyenkor vajon mi a teendő?
...keresnék én zsírosabb melót, de nem egyszerű.
akkor ez most normális, hogy ezt érzem, vagy most mi van?
