talán csak antiszoc vagyok megint. de attól, hogy harsányan belenyihognak a hétfő reggelembe gyakorlatilag megállás nélkül, attól kész vagyok. szépen lassan szeretnék magamhoz térni, óvatos koncentrálással feldolgozni a hajnali dugókat, meg a félóra helyett másfél óra beérési időintervallumot, az esőt, a ködbe burkolózott szembedombokat, a szürkeséget, meg a korai ízelítőt az őszből. nincsen nekem semmi bajom, csak a privát szférámat követelem, de azt szemrebbenés nélkül, harsányan kiállva a tömeg elé. nem félek a lincseléstől.