persze arra is rájöttem, hogy abba a korábban említett szarba mégiscsak kétszer léptem bele. tehát akkor helyes az állítás, ha korrigálom: az ember ugyanabba a szarba nem lép bele - ha már kétszer beletapicskolt - harmadszorra is...
mókás. szelektív memória, negatívumok elzárva, kulcs eldobva. még jó, hogy van írásos történelmem.
voltak azért kedves mailek is. sok. sokaktól. meg rengeteg badarság. örülök, hogy most már jóval megfontabb és tapasztaltabb vagyok, kevésbé bohó jellemzőkkel. hiszen a változás(om) gyönyörködtet.
2007.12.14. 11:02 taskaradio
Szólj hozzá!
óvatosan, alattomosan bekúszott a Gyárba a karácsony. minden a törpe mikulással kezdődött. már azon is kiakadtam, hogy a konkrétan a térdemig le kellett hajolnom a szokásos édességkupacért. meg hogy éneklésért cserébe tolták az arcunkba. már akinek. én sepciel elsunnyogtam itt a sarokban, a többiek kornyikáltak, és persze nem voltak a helyzet magaslatán...
bár, ha én dalolászok, még az is megeshetik, hogy a fejvesztve meneküléstől az egész puttony a szobánkban marad, minden-mindegy-csak-meneküljünk alapon.
jobban járt volna mindenki, az egyszer biztos.
aztán... telenyomták kis égőkkel az életteremet. konkrétan mellettem is világítanak a kis mütyűrök. ami most valahogy nem tölt el boldogsággal.
bónuszként pedig a kollégák vettek egy izmos fát, amit a helyi üzelemtetésen melózó kollégák faragtak bele a tartójába. négyen. jóhogy nem mindjárt rögtön egy egész századot küldtek. wuhaha.
