olyannyira rettenthetetlenül szálltam szembe tegnap a koktélozás kísérleteivelteteivel, hogy egy korty kotyvalék sem csúszott le a torkomon. csak két pohárka száraz fehér. és aztán ásványvíz, de az dögivel, mert abból sosem elég. mellettem szól az is, hogy ahhoz képest, hogy minden kollégám picsa nagyon részegre itta magát, aminek köszönhetően a hét főbűnből négyen-ötön tuti túl vannak mára; én gyakorlatilag teljesen kijózanodva céloztam meg a taxit az éjszaka közepén... attól is jó vagyok, hogy emberi időben hazaértem, és ma tizenegy helyett rendes munkaidőben értem be a gyárba, ahol bedagadt szemű hullafehér zombi arcok róják köreiket, fel s alá mászkálva az épületben. én bezzeg...
zupavuman. százszor is.
2006.12.19. 12:44 taskaradio
Szólj hozzá!
kinek akarunk valójában bizonyítani? magunknak, hogy képesek vagyunk rá, vagy a másiknak, hogy ... hogy képesek vagyunk rá.
