a tegnapi bécsezés konklúziói pár mondatban:
ellentétben Sanya barátom kijelentésével: Ausztria közel sincs befejezve.
ami az osztrák közlekedési morált illeti, meglehetősen sok tanulnivalójuk van még.
a dugó mindenhol dugó. akkoris, ha 4 sávos az út, amin bedugulsz.
kocsisorban, a félreállás lehetőségének teljes hiányában más hányását hallgatni egyáltalán nem vészes. átélni nyilván annál inkább az volt.
a török vendégmunkások félévente történő szabadságolása mindig arra a napra/estére esik, amikor te évente egyszer Bécsbe mész. vagy inkább onnan jössz haza.
a boldog békeidők vásári hangulatának annyi. bóvli bóvli hátán, ne is álmodj arról, hogy a karácsonyi meglepetéseknek akár csak kis töredékét is beszerezheted.
a fények a Városházánál lenyűgözőek. ne lepődj meg, ha hatalmas, fákon ringatózó világító piros szivekkel hoz össze a jósorsod. és ez még csak a kezdet.
ha már egyszer nagy csinadrattával beharangozzák, hogy idén Schönbrunn is monumentális karácsonyi fényorgiába öltözik, akkor legyen is úgy. megsúgom: nem volt semmi extra. egy-két fán égők lógtak. ennyi.
nem csak magyar kolbászkultúra létezik. osztrák is.
csésze/bögremániákusoknak igazi csemege a Christkindlmarkt. nekem is az volt.
ne hagyd ki a forró puncsot és/vagy a forró csokit. na jó, az előbbit kihagythatod, az utóbbi finomabb.
az ajándékba kapott Starbucks dupla falú thermo bögre bármikor a nap fénypontja lehet. főleg ha két éve kajtatsz hasonló kvalitásokkal bíró tárgy után.
a családozás öten-egy-autóban feelin'nel megspékelve is nagyszerű. én már csak tudom.
és végül: mindenütt jó, de a legjobb - egy fárasztó, reggel 6-kor kelős nap után - otthon a pasimmal az ágyban. mondjuk vele mindig mindenhol jó. bár hosszú út vezetett oda, ahonnan számítva ezt már mindennél többre értékelem.
2006.12.08. 11:11 taskaradio
Szólj hozzá!
tényleg akadnak arcok, akik pózolnak a blogjukban. akiket én olvasok, azok szerintem nem ilyenek. pont ezért nézegetem őket élvezettel nap nap után, mert valahogy átüt az írásukon az őszinteség. nem szívbajosak, nem foglalkoztatja őket önmaguk mások által történő megítélése, arra használják a blogot, ami: önkifejezésre. tök mindegy, hogy verseket tolnak benne, vagy leírják, mi történt velük aznap, hogy megszívlelendő tanácsokkal látnak el másokat (de szerintem igazából magukat), vagy hogy írásjelek nélkül, ömlesztve kinyomják magukból az aznapi para-adagot. a lényeg hogy azt adják ami jön, válogatás nélkül. persze, tudnék műfaji sajátosságokkal dobálózni, tudnék skatulyázni és tudnék vagdalkozni is, de minek? ami nem jön be azt nem olvasom.
és most írok egy levelet annak az embernek, akinek mellesleg a blogját is csekkolgatom, hogy kézben van-e már a decemberi szállítmánya.
