mégiscsak agonizálok, mert emellett nem tudok elmenni szó nélkül. szabadság téri csata. nabazmeg. tegnap éjjel megdöbbenve néztük a pasimmal a hihetetlen képsorokat. mintha nem is a város másik felén lett volna, hanem mittudomén, ugandában. mert az sohasem gondoltam volna, hogy ennyire lecsússzunk. erőszakkal bejutni a köztévébe, hogy felolvashassák a követeléseiket? hol vagyunk? az óvodában? ahol ha kati elvette a játékomat akkor meghúzom a copját, de jelen esetben úgy hogy leszakadjon a feje? kellett ez nekünk - mint púp a hátunkra. mindenütt jó, de legjobb máshol.
2006.09.19. 08:13 taskaradio
Szólj hozzá!
mindenki ezen a gyurcsány témán kattog, csak azt nem tudom minek. várható volt már egy nagy port kavaró húzás, senkinek sincs oka csodálkozásra. az pedig, hogy ebből meg simán homokvihar lett, különösen magától értetődő. aki akarta elérte a célját - legyen az kormánypárti vagy ellenzéki bolha. ügyesen pattogott, mi meg találgathatjuk, hogy ki fog ebből profitálni. mert mi (értsd: pórnép) nem. szóval ezen nem agonizálok, javaslom ne tegye más sem. :)
kattogjatok inkább azon, hogy gyönyörű ősz van, hogy lehullottak az első gesztenyék, legyetek hálásak az igazán barátinak mondható vénasszonyok nyaráért, a jó bulikért, és persze azért, hogy megvan a panem et circenses...
