remélem egyenesbe rázódok végre ezen az őszön. szak-munkailag is, máshogy is. szak-munkailag változásra, más téren pedig békességre, állandóságra vágyom. nem akarom tovább etetni a férget ami belülről rág, elegem van a nyomasztó paranoiás bizalmatlanságból, az örökös álca jófejkedésből, miközben azt érzem hogy szétfeszít ez az egész. igazából akarok jól lenni, nem akarok soha többé zöld színt, sőt valójában tejeskávé színt sem akarok, de ez utóbbi marad még jódarabig. talán az frusztrál, hogy a saját fejemben létező parám folyamodványaként az első sorból a másodikba kerültem; magamtól őrülök meg, nem mástól. attól mászom a falra, ahogy a dolgokra reagálok. normális akarok lenni megint!
soha többé nem hallgatok másra. a jövőben mindent akkor tisztázok majd, amikor annak ideje van, nem később. néha a magam szempontjait is figyelembe kell venni, nemcsak a másét. különben az általam ásott gödörbe kerülök, és senki sem segít kimászni. szóval most apránként, komótosan vájok fokokat a gödör falába, és minden magasabbra kerülés alkalmával megpihenek kicsit, erőt gyűjtök a folytatáshoz. csak egy kis biztatást akarok kapni felülről, érezni hogy mellettem is áll valaki, hogy semmi sem hiábavaló. hiszen meg tudom oldani, mindent meg tudok oldani, hatalmas energiákat raktározok belül. és különbenis - túlélő típus vagyok.
