dosztojevszkij régen a titkos favoritom volt, de most nem annyira jó olvasni. küzdök "a félkegyelmű"-vel. néha ő nyer, néha meg egyszerűen csak becsukom a könyvet, és bambulom a tájat, a házakat, amelyek helyét gyakorlatilag szögpontosan ismerem, pedig még csak pár hónapja, hogy a gyár kiköltözött a világ végére. nyitni kéne itt egy vendéglőt, legalább lenne egy félhivatalos "vendéglő a világ végén", ahonnan a vendégek egy jó vacsora elköltése közben megtekinthetnék a világegyetem elpusztulását. minden este. :)
szegény douglas adams, forog a sírjában. abba is hagyom.
