hö. megfeledkeztem róla, hogy ez alapvetően egy blog, és egy sima helobeloval kezdtem, mintha egy emailt írnék. ez már a vég.:) egyébként meg bedurrant a jobb oldali csuklya izmom. az előbb itt állt a hátam mögött egy kolléga, aki jókedvében mindig megnyomkodja a hátam, de most nem volt pofám megkérni, hogy ugyan masszirozza már ki azt a göcsörtöt onnan, mert beszarás szinten fáj. inkább saját-bal-kezűleg próbálom kiszedni onnan, több-kevesebb sikerrel...
ami a mai nap fénypontja, hogy megjött a fizunk. jókora késéssel ugyan, de megérkezett. persze a késés miatt is én lettem leszúrva, ittlétem lassan olyanná válik, mint egy elb@szott szappanopera. vannak jó periódusok, de aztán egyből jön valami gecosz és leordítja a hajad, ami kívülről szemlélve igencsak vicces, de bentről inkább gusztustalanul bosszantó. nevetséges, hogy még mindig itt dekkolok. hagyni kéne mindent a picsába, és egyszerűen csak felállni hogy holnap már nem jövök, mindenki kapja be. de biztos másik nélkül ez sajnos nem olyan egyszerű. szar helyre nyilván nem megyek el. mindig vannak alternatív utak, a kérdés az, hogy biztos érzékkel a jót választom-e majd ki. bár egyre inkább azt érzem, hogy a nem jó is jobb mint ez ami most van. persze nem, nem fordulok be, aggodalomra semmi ok. csak szimplán tele van a faxom.
még jó, hogy a magánéletem remek, különben a Dunának mennék.:)
2006.04.13. 11:14 taskaradio
Szólj hozzá!
az b@sszameg, hogy minden faszom dolog miatt engem küldenek el a picsába, felháborító. arra a személyre nézve pedig, aki az egészet véghezvitte, szánalmas.
2006.04.12. 13:49 taskaradio
Szólj hozzá!
nofene. Ibolyka keménykezű és tartja magát az elveihez. bár politikai analfabétának tartom magam, azért ez még nálam is érdeklődésre tarthat számot. jót csinál, jókor, jó időben. ahogy egy kollegina mondta ma, "még a végén MDF szavazó válik belőlem."..:) mondjunk inkább Dávid Ibolya szimpatizánst. az jobban fedi a valóságot. erről ennyit.
zimankó volt ma reggel. szegény növényeim az erkélyen, befagy a seggük. vagy lefagy, vagy mi. hétvégére ismét beterveztünk egy kertészet látogatást. egynyári virágokkal borítanám a terasz balkonládáit, színes forgatagot akarok, meguntam az örökösen (egyhangúan) pirosló muskátlikat. meg persze locsolóbajnok sem vagyok.
múlik a szénhidrát-éhségem. csak el ne kiabáljam. pár centinyi háj is pá-t intett az úszógumimnak. húsvétkor engedélyezek magamnak némi kenyér kúrát, de aztán újra aszkétamód folytatom az önkínzást. ami lassan már a legkevésbé sem illethető ezzel a névvel. szolídan átnevelem magam, nem árt az egészségnek néha egy kis rásegítés.
