" Kedves Bütyköm!
Itt ülök ebben a kis szobában, és már megint írok, mert leégtem, és Nancsi néni bekent liliomolajjal. Nagyon jó szaga van, ez Nancsi néni találmánya.
Hajnalban indultunk Matula bácsival, aki ellenőr a berekben, szóval csősz. Gyönyörű volt minden, a sás összevágta a vádlim, de a szandál nem idevaló (ha jössz, hozzál gumicsizmát, nem baj, ha rongyos), és otthon felejtettem a szúnyogolajat és a napolajat is. Aztán fogtam 7 (hét) keszeget, és Matula bácsi fogott egy óriás pontyot, ami majdnem három kilós volt. Ezt is tulajdonképpen én fogtam meg, de aztán átadtam a nyelet, mert Matula bácsi kérte...
(Ez igaz is - gondolta Tutajos, aki vitézül verekedett nekiinduló fantáziájával.)
Bütyök, muszáj, hogy elgyere!
Aztán halászlét ettünk.
Matula bácsi kutyájának Csikasz a neve. A kunyhó is gyönyörű, "szelemenek" tartják, és Csikasz őrzi éjjel-nappal. Ha azt mondod neki: ott maradsz, ott is marad, a halból Csikasz is kapott meg csontot is.
Aztán láttam kanalasgémet meg bibiceket, amik csalogatják az embert, hogy ne bántsa a tojásokat. A marhát nem csalogatják, mert a marha nem bántja a tojást. Szürkegémet is láttam, csak az a baj, hogy levettem az inget, aztán megégtem, és most be vagyok olajozva liliomolajjal.
Bütyök, ha itt leszel, Nancsi néninek nem szabad mondani, hogy valahol már ettél jót életedben, mert rögtön haragszik. Nem értem, miért, de rögtön.
Megnézte már a doktor a mamád lábát? István bácsi is írt apámnak, hogy nézze meg a doktort. István bácsit alig látom, mert aratnak, meg csépelnek is, de oda én nem megyek.
Bütyök, írj, mamád kezét csókolom, ha ő megy a fürdőre, te itt szállsz le. Írj!!
Hűséges barátod:
TUTAJOS
Ui. A papír a kezemtől olajos.
Itt minden olajos."
A leégés az stimmel, de itt városi strand van, naptej, lángos, meg szemtelen verebek. Halászlének hosszú ideje színét sem láttam. De ami eddig késett, azt hamarosan bepótolom.
Itt ülök ebben a kis szobában, és már megint írok, mert leégtem, és Nancsi néni bekent liliomolajjal. Nagyon jó szaga van, ez Nancsi néni találmánya.
Hajnalban indultunk Matula bácsival, aki ellenőr a berekben, szóval csősz. Gyönyörű volt minden, a sás összevágta a vádlim, de a szandál nem idevaló (ha jössz, hozzál gumicsizmát, nem baj, ha rongyos), és otthon felejtettem a szúnyogolajat és a napolajat is. Aztán fogtam 7 (hét) keszeget, és Matula bácsi fogott egy óriás pontyot, ami majdnem három kilós volt. Ezt is tulajdonképpen én fogtam meg, de aztán átadtam a nyelet, mert Matula bácsi kérte...
(Ez igaz is - gondolta Tutajos, aki vitézül verekedett nekiinduló fantáziájával.)
Bütyök, muszáj, hogy elgyere!
Aztán halászlét ettünk.
Matula bácsi kutyájának Csikasz a neve. A kunyhó is gyönyörű, "szelemenek" tartják, és Csikasz őrzi éjjel-nappal. Ha azt mondod neki: ott maradsz, ott is marad, a halból Csikasz is kapott meg csontot is.
Aztán láttam kanalasgémet meg bibiceket, amik csalogatják az embert, hogy ne bántsa a tojásokat. A marhát nem csalogatják, mert a marha nem bántja a tojást. Szürkegémet is láttam, csak az a baj, hogy levettem az inget, aztán megégtem, és most be vagyok olajozva liliomolajjal.
Bütyök, ha itt leszel, Nancsi néninek nem szabad mondani, hogy valahol már ettél jót életedben, mert rögtön haragszik. Nem értem, miért, de rögtön.
Megnézte már a doktor a mamád lábát? István bácsi is írt apámnak, hogy nézze meg a doktort. István bácsit alig látom, mert aratnak, meg csépelnek is, de oda én nem megyek.
Bütyök, írj, mamád kezét csókolom, ha ő megy a fürdőre, te itt szállsz le. Írj!!
Hűséges barátod:
TUTAJOS
Ui. A papír a kezemtől olajos.
Itt minden olajos."
A leégés az stimmel, de itt városi strand van, naptej, lángos, meg szemtelen verebek. Halászlének hosszú ideje színét sem láttam. De ami eddig késett, azt hamarosan bepótolom.
2005.08.01. 22:22 taskaradio
3 komment
munkaidő után ülök az irodában, és a nemrég a belső hálón felfedezett offspring válogatást hallgatom. tizenéves feelin' retró. vicces. :)
2005.08.01. 18:09 taskaradio
Szólj hozzá!
ha az ember a hátán viselné az éveit, akkor néha kedve szerint beledobhatna még néhány hónapot, évet-elöljáróban. válságos időkben. hátha az évek számával együtt járó tapasztalat is belekúszna a hátitáskánkba. később, ráncos kézfejjel motyónkba nyúlva az út szélén hagyhatnánk fölösleges évterheinket. így könyebben haladnánk távoli (közeli?) céljaink felé.
